Az elmúlt napokban több hírportál is arról tudósított, hogy hamarosan megváltozhat a világtérkép abban a formájában, ahogy eddig ismertük. De egész pontosan milyen változásokra számíthatunk, miért is van szükség a térképek újrarajzolására? A válasz egyrészt a megfelelő térképészeti modellek használatában, másrészt napjaink geopolitikai és földrajzi átalakulásaiban keresendő.

A Mercator-torzítás

A térképek megújításának egyik legfőbb oka a méretezésben rejlik. A valóságban ugyanis Afrika tizennégyszer nagyobb, mint Grönland, holott a jelenlegi térképek szinte azonos méretűnek ábrázolják őket, olykor Grönland még Afrikánál is nagyobbnak tűnik. Bár a jelenség mögött politikai, esetleg kolonialista megfontolásokat is kereshetnénk, a valóságban egy mára kissé elavult, a nem megfelelő célra használt térképészeti modell áll.

A napjainkban is széles körben használt világtérkép megrajzolásához az úgynevezett Mercator-vetületet használták, amelyet Gerardus Mercator flamand térképész alkotott meg 1569-ben. Ezt a térképészeti modellt azonban elsősorban tengeri navigációra tervezték, és nem oktatási célú felhasználásra. A Mercator-vetület az iránytű szerinti állandó útvonalakat egyenes vonalként jelenítette meg, ami igencsak hasznos volt a tengerészek számára. Ennek azonban súlyos geometriai ára volt: ahhoz, hogy a térkép az Egyenlítőn és a sarkvidékeken is sík, derékszögű hálózatot alkosson, az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva a szárazföldeket egyre nagyobbra kellett nyújtani. Mivel Afrika kettészeli az Egyenlítőt, a mérete szinte teljesen valós. Grönland viszont nagyon közel van az Északi-sarkhoz, így a térképen hatalmasra torzul.

A probléma megoldását egy térképészeti szemléletváltás hozná el. Számos ország oktatási rendszere elkezdte lecserélni a hagyományos térképeket a területtartó Gall-Peters-vetületre vagy a japán AuthaGraph térképre. Ezek már pontosan adják vissza a kontinensek valódi, egymáshoz viszonyított méretét.

Egy új állam születése

A vetületek cseréje mellett a térképeket hamarosan a politikai határok változása miatt is újra kell nyomtatni. A Csendes-óceán délnyugati részén fekvő Bougainville, amely jelenleg Pápua Új-Guinea autonóm tartománya, a függetlenné válás küszöbén áll. Egy 2019-es, történelmi jelentőségű népszavazáson a lakosság 97 százaléka a függetlenség mellett döntött. A nemzetközi tervek szerint a tranzíciós folyamat legkésőbb 2027-ig lezárul, ezzel pedig hivatalosan is létrejön a világ legfiatalabb elismert nemzetállama, amelyet minden politikai térképre fel kell majd rajzolni.

Geológiai felfedezések 

A bolygó fizikai valósága szintén folyamatosan formálja a térképészetet. A geológusok a közelmúltban fejezték be egy eddig rejtett, nyolcadik kontinens, Zélandia peremvidékének és domborzatának feltérképezését. Bár a mintegy 5 millió négyzetkilométeres kontinens 94 százaléka a Csendes-óceán felszíne alatt fekszik (csupán Új-Zéland és Új-Kaledónia emelkedik ki belőle), a geológiai és domborzati térképeken már önálló entitásként kell szerepelnie.

A világtérkép tehát nem csupán egy statikus ábra a falon, hanem a Föld politikai, fizikai és tudományos valóságának folyamatosan változó lenyomata. Az „újrarajzolás” – legyen szó a torzítások megszüntetéséről vagy új határok meghúzásáról – elkerülhetetlen lépés ahhoz, hogy a világképünk összhangba kerüljön a valósággal. 

Keresztessi Csilla