A Cassini közösségében már-már hagyománnyá váltak a rendszeres, havonta megrendezett szakmai napok, amelyeknek elsődleges célja a szakmai fejlődés ösztönzése és a csapatépítés. Hiszünk abban, hogy diákjaink számára akkor nyújthatjuk a legszínvonalasabb szolgáltatást, ha tanáraink és munkatársaink is folyamatosan fejlődnek, és naprakész tudással rendelkeznek. Az eddigi alkalmak számos pedagógiai témát érintettek, legutóbb pedig egy időbeosztással kapcsolatos workshopon vehettek részt munkatársaink.

    Az esemény koordinátora Péter István szociológus volt, aki a Cassini keretein belül pályaorientációs előadásokat tart iskoláskorú diákoknak, emellett végzős doktori hallgatóként az erdélyi diákok munkavállalási lehetőségeit kutatja. Mivel az elmúlt években Istvánnak egyszerre több területen is helyt kellett állnia, korán tapasztalatot szerzett a szerephalmozás jelenségével kapcsolatban. Ahhoz pedig, hogy minden téren tartani tudja a lépést, elengedhetetlennek bizonyult a hatékony időbeosztási stratégiák elsajátítása.

     A program az alapos elméleti alapozás mellett gyakorlati elemeket is tartalmazott. Elsőként az időre mint különleges és értékes erőforrásra nyerhettünk rálátást, majd feltérképeztük azokat a tényezőket, amelyek sok esetben az időbeosztás felborulásához vezethetnek. Ebből a szempontból különösen hátráltató lehet a halogatás, a tervezés hiánya, vagy éppen a nem megfelelő koncentráció. A tevékenység során ugyanakkor számos olyan módszert sajátíthattunk el, amelyek megkönnyíthetik mindennapi feladataink rendszerezését: részletesen megvizsgáltuk az Eisenhower-mátrix szerinti feladatkategorizálást, és felelevenítettük a Pomodoro-technikával kapcsolatos ismereteinket is.

    Az elméleti részt követően a gyakorlatban is kipróbálhattuk a megszerzett tudást: csoportmunka formájában egy-egy zsúfolt munkanap beosztását terveztük meg, ami számos izgalmas kihívás elé állított bennünket. A feladat során nemcsak a képzeletbeli munkanap menetére kellett odafigyelnünk, hanem a csoportmunkára kiszabott, szűkös időkerethez is alkalmazkodnunk kellett. A gyakorlati tevékenység több szempontból is hasznosnak bizonyult, hiszen az időmenedzselési módszerek alkalmazása mellett arról is visszajelzést kaphattunk, mennyire hatékonyan működünk együtt csapatként, hogyan kezeljük a stresszt, és miképpen reagálunk a váratlan helyzetekre.

     A szakmai nap számos megszívlelendő tanáccsal és tanulsággal zárult. Biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő számára meghatározó maradt az esemény zárógondolata:

„Soha ne hagyjuk, hogy a sürgős teendők átvegyék a fontos dolgok helyét!”

Keresztessi Csilla