A szüleim és nagyszüleim révén már nagyon korán magával ragadott az irodalom szeretete, a könyvek világa egy olyan hellyé vált számomra, amelyről tudtam mindig menedéket és megnyugvást nyújt egy-egy nehezebb nap után. A későbbiekben pedig ez a szeretet, életcéllá vált és megérett bennem a gondolat és az elhatározás, hogy pedagógus szeretnék lenni, egy pedagógus, aki irányt mutat a gyerekeknek. Megvalósítva ezen álmomat, 2024 őszén a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskolában taníthattam, majd később a rugonfalvi Makkai András Általános Iskolában és jelenleg az újszékelyi Bem József Általános Iskola magyartanárja vagyok. Az egyetemi évek, három év tanítói munka és számos gyermektábor tapasztalatával elmondhatom azt, hogy rengeteg tehetséges és kíváncsi gyerekkel találkoztam, akiket sikerült egy olyan útra terelni, amelyen bátran és büszkén haladhatnak, amely által nyitottabban szemlélhetik a világot és mernek kreatívak, sokoldalúak és egyediek maradni a hétköznapok szürkeségében is. Úgy gondolom, hogy nem csak a munka és a tanulás örömét tudom átadni a jövő generációjának, hanem a
kérdezés és a gondolkodás szabadságát, a nyitottság és az elfogadás fontosságát, azt, hogy ne féljenek hibázni és tanulni ebből és azt a szemléletet, hogy merjenek nagyot álmodni és higgyenek önmagukban.
Ugyanakkor meg kell említenem azt, hogy a pályám kezdetén egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért pont a tanári pálya az, amit én választottam, ebben a nehezen kiszámítható világban? A választ akkor is és most több év távlatából is ugyanazzal a lelkesedéssel osztom meg az emberekkel, bár azóta sokat értek bennem ezek a gondolatok. Először is ahhoz, hogy én ezen az úton elinduljak két hihetetlen szakmai tudással megáldott és a gyerekek irányába, végtelen tisztelet mutató példaképp, tanári minta is szükséges volt. Majd az egyetemi évek után szerzett tapasztalatok okán rájöttem arra, hogy nem számít az, hogy mennyire rohan a világ körülöttünk, ha egy gyermeki mosoly, egy játékokkal színezett óra után rám bízott személyes, bensőséges gondolat és egy tiszta gyermeki gesztus, egy ölelés el tudja feledtetni a külvilág problémáit, akkor már megérte. A válasz tehát nem is olyan egyszerű, de talán azt mondanám, hogyha minden ember úgy kel fel reggel, hogy önfeledten várja a munkába menés pillanatát, akkor ez már hivatássá, sőt életcéllá válik, hogy átadhasson valamit magából a jövő generációja számára, hogy felkarolhasson életeket, láthasson kibontakozó sorsokat. Hiszem azt, hogy egy gyermekközpontú oktatás alapjait lefektetve és az élménypedagógia módszerein keresztül, sokkal jobb hellyé válhatnak iskoláink és oktatásunk terei.